hány ezer forint sem megvetendő accessorium!
A leány ellen nincs kifogásom, mond Avar; de ha Ignácz uram, az utóbbi accessoriumot, afféle ugorkafára-felkapottak dölyfével kivánná fiamnak felróni, azt csakugyan kikérném magamnak. Egy Avar sem szolgált még Szetényit; ha nem-e megforditva? nem tudom. Nem szenvedhetem a kevély gazdagot, és a disznósajtot!
Ezen szavak közben, ismét megkezdé bothadazását Avar.
Hiu a világ, mond nevetve Jávor, szinte a koporsószegig! Jó ellene ollykor némi antidotumot használni, Máté barátom, nehogy erőt vegyen az emberen, mint a makacs hurut. Az orvos és csillagász előtt legnevetségesebb az ember pöffeszkedése; ők leginkább tudják: milly silányság, milly parányiság ő! Ládd, én orvos létemre, miután jobbra balra, majd hálás, majd hizelgő, majd magasztaló encomiumokat hallék szerencsés curáimról, mély tudományomról és széles praxisomról, kissé
