Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/286

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

kát szegjük a vidék babonájának, és igy közrehasználunk; vagy ott hagyjuk fogunkat, s ez esetben csak az fog velünk történni, mit magunk kerestünk, s mi minden párbajnak bekövetkezhető alternativája.

Martial nagy léptekkel járt a szobában, mik belsejének tusáját tolmácsolák. Egyszerre megállapodék Jávor előtt, s kezét nyujtva annak: bocsásson meg kedves orvos ur, éretlen tüzemnek, szóla megindulással; ismerheti meggondolatlanságaimat, mik gyakran megfeledkezésimet okozzák ott is, hol mint most, gázolok tartozó hálámon is! – Jávor nyájasan fogadá a nyujtott kezet s kebléhez szoritá volt növendékét. – Ismertem szivét Martial! mond Jávor; tudtam, hogy nem sokáig leszünk ellenfelek!

A béke kihütése után, több józansággal tanácskozhatott a két férfiu, s Martial csakhamar hajlott a méltányosság felé. Abban állapodtak meg, hogy Bálintnak adatván meg, mint előjogu praetendensnek, az őt illető elsőség, ő tegye meg maga részéről, az első kérői