Mit? kérdé Martial elsápadva, a kopogó lelkek között?
Ám legyen szabad fegyvert is vinnünk magunkkal! mond Jávor.
Hiszen a kopogó lelkeket nem fogja a fegyver!
Ezen impenetrábilitásaikról mit sem tudok; azonban ha ugy van, annál jobb, annál több dicsőséggel lesz egybekötve párbajunk. Kard és pisztoly ellenében száz ezerek állanak a csatákban; ez vitézség ugyan, de nem ujság; hanem olly veszély mellett, melly ellen fegyver sem védhet, lábra kapott vélettel, babonával szállni szembe, – ez már több, ez már nem mindennapi dolog, s nem is minden hétköznapi szivecskének a dolga!
Én semmi szövetségben nem állok a lelkekkel! mond Martial halkitott hanggal.
Nekem sem rokonim azok, sem nem lakomázgattam velök, mond kaczagva Jávor; de párbajkísérletünk, minden esetre megérdemlendi a fáradságot. Vagy megtérendünk nyaktörő éji kalandunkból, s ez esetben nya-
