teték, hogy drága jegygyűrüje helyett, Erzsitől csak futtatott rézkarikával tisztelteték meg. – Elmentek nálad hazulról öcsém? morgott szitkozódva Balázs; kért tőled valaha a leány valamit? nem jó szántodból küldéd-e ajándékaidat neki? És mi a jegygyűrüt illeti! hol van az megirva, hogy az efféle jegyek egyértéküek legyenek? Különben is Erzsinek adott gyűrüd már zsidókézben van!
De gondolnám Balázs bátya, miután az egybekelésnek az ő sora fölbomladozott, a becsület hozná magával –
Becsület? az annak való barátom, a ki már megfogta anyját! az ráér bábozni vele! A becsület, tudd meg bagoly fiu, finom irósvaj ugyan, de magában nem eheted s nem ihatol rá; szükség, hogy karajkenyered legyen hozzája; tehát kenyér az előbbvaló, mert azt magában is eheted s ihatol is rá! érted lapun hizott csiga?
Nem akarom érteni Balázs bátya! mond főt rázva Ambrus; de volt már nekem kigyelmednél, más tisztességteljesebb titulusom is.
