lohadt mellényére tapinta, s keseredéssel kiálta fel: Gazok! miattatok emberséges sem lehet az ember!
Igazad van, emberséges Bakator Ambrus! mondaná urad Jávor orvos ur, ha nem szégyenlenél panaszkodni neki; a gazok, a paradicsom szép kertjének gyomai, mérges növényei, csalánjai, tövises királydinnyéi, mérges pókjai és kigyói! miktől a jóravaló, sebzés nélkül alig léphet! Nem fognánk-e legalább is félangyalok lenni, ha szintén félangyalok hemzsegnének körültünk? a nyiladozó sziv elébe mindenfelől rokonos szivek nyiladoznának, s minden arczról jóakarat mosolygana ránk? mig most igazolt bizalmatlanság és gyanu, minduntalan arra intenek bennünket, hogy ovatosok legyünk, ne higygyünk a csalékony külszinnek, jókor zárkozzunk keblünkkel, s tegye ember, ember ellenében, védő helyzetbe magát! Igazad van emberséges Bakator Ambrus, a gazok röppenték fel e földről a mennyországot! – De ne gondolj vele szolga! vond be ismét csigahé-
