Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/273

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

bennünket – itt kissé megakadt szónoklatával Ambrus, hihető azért, hogy Erzsi csalfa mosolya, mellyel a szonoklónak szemébe vágott, némi antithézist képezett az árnyékos világbóli kimulással, kiszólit mondom, ez árnyékos világból bennünket – erőködék még egyszer Ambrus. – Én fogom elkészitni, jámbor pár számodra a kettős koporsót! közbevága Pintes, pótolgatója Ambrus fenakadt nyelvkerekének, miként Áron pótolgatá egykor Mózes nehézkes nyelvét. Közbeugratásával befejezé Balázs, az Ambrus homlokára izzadásnak cseppjeit idézett szónoklatot. Ekkor átvevé Ambrus ujjáról a türkiszes gyűrüt, s felváltá azt Erzsi karikagyűrüjével.

A domesticus szertartás végzetével, uzsonnához ülének, mellynél Ambrus eleinte, szónoklatának kudarczvallásában, szégyenes komoly volt. Ő tartott valamit arra, hogy egy pár megyei közgyülésbe, ura után betolakodván, néhány süheder szónoklónak sujtással jó pazaron kihányt szónoklatát hallhatá, s Kassándrából és Argénisből, mikkel Lucza asszony