kettőzteték hüségpróbás ugatásaikat, fel-felszökdelve a haranglábra. A juhász, a sötétben ki nem veheté az ugatott tárgyat, mig nem Ambrus egy köhentéséből embert gyaníta a harangláb alatt lappangni, s legalább is juh- vagy báránytolvajt, miután a mult héten is megkergetett egyet.
Ki van ott? kérdé dörgő hangon, s nagyot üte izmos juhászbotjával a haranglábon.
Jámbor Bakator Ambrus vagyok! szóla ez hunyászan, nem tudva: barátot adott-e az érkezettben neki az ég? vagy ujabb ellenséget?
Te vagy Ambrus öcsém? rikólta kaczagva a juhász; mi a manót keresesz a haranglábnál? tán a réz kakas kukorikolását hallgatod? Nincs ma nagypéntek!
Dehogy hallgatom, bátya! mond örvendve Ambrus; parancsolja el csak kigyelmed az ármányos ebeket alólam; majd elbeszélem nyomoruságomnak sajnálatos esetét.
A juhász rendre igazitá ebeit, Ambrus még mindig reszketeg lábbal leszálla a ha-