Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/266

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

kettőzteték hüségpróbás ugatásaikat, fel-felszökdelve a haranglábra. A juhász, a sötétben ki nem veheté az ugatott tárgyat, mig nem Ambrus egy köhentéséből embert gyaníta a harangláb alatt lappangni, s legalább is juh- vagy báránytolvajt, miután a mult héten is megkergetett egyet.

Ki van ott? kérdé dörgő hangon, s nagyot üte izmos juhászbotjával a haranglábon.

Jámbor Bakator Ambrus vagyok! szóla ez hunyászan, nem tudva: barátot adott-e az érkezettben neki az ég? vagy ujabb ellenséget?

Te vagy Ambrus öcsém? rikólta kaczagva a juhász; mi a manót keresesz a haranglábnál? tán a réz kakas kukorikolását hallgatod? Nincs ma nagypéntek!

Dehogy hallgatom, bátya! mond örvendve Ambrus; parancsolja el csak kigyelmed az ármányos ebeket alólam; majd elbeszélem nyomoruságomnak sajnálatos esetét.

A juhász rendre igazitá ebeit, Ambrus még mindig reszketeg lábbal leszálla a ha-