késeket is; miknek következtében Ambrus csizmája sarkát, már ebfogak kezdék korholgatni. Ezen veszélyes jelenségre, miután már fölebb nem hághatott Ambrus, az által kivánt menekülni, hogy az állvány egyik karfájáról a másikára lépdele. Melly kínos commótiója alkalmával történt, hogy egy megkötött kötélre találván hágni, egyszerre rémületes harangszó kondult meg egy párszor fölötte. Ambrus ereiben megfagyott a vér. – Égnek ura! illy sohajtás nyomódott fel összeszorult melléből; a rézkakasos harang-láb alá vetődtem! felriasztom az ármányos kakasrémnek, az ő torkomra forró kukorikolását! Elvesztem!
Ambrust most már kettős félelem kinzá; nem tudta: mellyik veszély semmisitendi őt meg előbb: ebfogak-e? vagy réz kakas sarkantyúi? Hideg veríték ült ki homlokára!
Azonban a harangkondítás kiriasztá a szomszédos juhászt, ki ebeit a harangláb felé dühös ugatásban hallván, egyenesen arra felé tartott. A komondorok, urok érkeztére, meg-
