az isten, és jövedelmes a szatócsság, minekokáért az ész teljességének nálam nem szükségelt képessége, hiszem, megsegitendi a szorgalmatosság egyességének bőséges hozzálátását. Legyen jó, aranyos leányasszonyka, és adja Pintes Balázs uram, hites barátom által bölcs tudomásomra: ha-e? ha nem-e? Ne engedje szerelemmel vérző szivemet megrepedni! és ne felejtkezzék meg rólam, ki vagyok
hűséges szolgája,
Bakator Ambrus,
még tisztességes nőtlenségben élő ifjú.
Ismét Pintes Balázs vala a szerelmi grand ambassadeur, s ugyan ő hozá meg, egy pár nap, Ambrusra nézve örök idő mulva, az ohajtott választ, melly ekképen hangzék:
Nagy becsülésre és figyelemre méltó ifju!
Mélyen érzett Bakator Ambrus uram!
Kigyelmednek szemen szedett fontos szavakkal irt levele, csaknem kiugratá mellemből repeső szivemet. Igen is, én tisztes-
