vetve, minden további vaj- vagy szalonnazsirzót fölöslegessé tehet vala. Erzsi nyájas volt és simulva közeledő, a görhöny izes; de a labét kissé megfekünni kezdé Ambrus gyomrát; mert pengő huszasaiból három darab, egymás után sétált Pinteshez által, szerencse, hogy a további sétának, az éjre hanyatlott est véget vetett. Ambrus otthon fejvakarással sejté ugyan bevarrott mellényének, prezentek és labét által okozott némi lohadását; de a szerelmes, mint mondják, ha nem épen ittas is, legalább mámorködös; és az az áldott Erzsi, a labét felett, olly nyájasan tapadó vala! – Ő megfizethetetlen! szóla magában Ambrus; én boldognak fia vagyok! és mi egy körmönfont szatócsnénak, a milyennek kézzel lábbal megtermett Erzsi, néhány huszas? egy pár nap alatt behajtja! maga kifogyhatlan capitálisul maradván! – Kéjes ábrándok közt, feledve lőn a mellény minden lohadása.
