következtek, mikkel Ambrust és Pintest vándorló sáfrányosok skatulyái láták el. Pintes, ajánlkozása következtében, szorgalmatosan megtőn mind bevásárlást mind átnyujtást; melly ritka barátság Ambrus részéről, természetesen nem viszonoztathaték hálátlan elnézéssel és szűkmarkusággal. A borravalók, Pintesnek már vérébe mentek által!
Egyik ünnepnapon Erzsi, Pintes, a postillon d'amour által, görhönyre hivta meg Ambrust. Ez, mondanók, a szerelem szárnyain repült a meghivásra, ha szárny, repülés és Bakator Ambrus, kissé vakmerő s némi incompabilitást magokban foglaló összeállitások nem volnának. Elég hozzá, hogy Ambrus, szárny nélkül is csupán sietséges ödöngéssel ott termett; Erzsi körül, kevés szavakkal ugyan, de annál epedőbb szemekkel sompolygott, kedves kéz-sütötte görhönyt falatozott, hogy semmi se hiányozzék, Pintes javaslatba hozására, mint egyik levele a hármas fűherének, labétozott is, olly zsirplattirozott kártyával, melly egy tál metéltre
