brus a mint végig ödönge a folyosón, ennek épen olly pontján találkozék Erzsivel, mellyet a tele zsákok a legszorosabb passussá képezének, elannyira, hogy magának a megáldott testű Ambrusnak is, csak telhető magamegvéknyításával lett volna az áthatolás lehetséges. Erzsi mint ohajtott dea ex machina, ott termett, szolgálatos készséggel ragadott meg egy buzás tele zsákot, s helyet csinálva, félredobta azt az útból, mint valami pár fontnyi sárga tobákos zsacskót. Ambrus nem minden bámulás nélkül tekintett fel a leányra ollyaténképen, miként törpe pillantna fel a lomniczi csúcsra, találkozék a két fekete szemcsillaggal, a nyájasan mosolygó arczczal, és előző szivességgel, mellyel Ambrus előtt, kisasszonya ajtaját benyitá. Távozáskor Erzsi ismét szives köszöntéssel eresztette el az ifjat.
Mindezek kibicczentették Ambrus szivét rendes kerekvágásából, minélfogva annyi ábrándozásba merült, mennyire csak jó adagu apathiája képes vala. Pipája, legjobb égésében alutt ki, s szórakozásában kanállal
