melegét hideg borzogatással váltja fel, s pattogzást ver ki azon csiga-szácskára, melly a boldog választottnak ezt súgja: szeretlek! annyi, mint a mindent éltető napot, a borbély kiakasztott réztányérával hasonlítni össze! Azonban annyi igaz lehet a dologban, hogy mindkettőn át kell esnie az embernek, ha csak egyszer is életében; legalább Bakator Ambrus nem tartozik a czáfoló kivételek közé. Ő szerelmes fültől sarkig, léptől májig, és igy hosszában és szélességében, és szerelmébe vőn fel valamit a hideglelésből is; mert paroxismusaiban hideg borzogatás és forróság váltogaták rajta egymást, s átalában Erzsi alakjában lidérczek nyomogaták.
Szerelme azon percz óta datálja magát, mellyben még szegény legény korában, Szetényi Mari kisasszonyhoz küldeték a papagály-mustra végett. Akkoron találkozék a folyosón, az ujonnan szegődtetett szobaleánynyal, a nyájas Erzsivel. Minthogy szokásba jött a csinos lyánkákat per diminutiva nevezgetni – hihető, hogy alakjaik megkicsinyité-
