Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/220

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

ni . Ezért a nőnek nem elég csak lennie erényesnek, látszatnia is kell annak!

Igazad van, kedves Elekem! s jó istenem feledjen engem, ha ezt feledem valaha! szóla szíve teljes mélyéből Katinka! De még van, kedvesem, egy kő szivemen; ennek, hogy nyugodt lehessek, le kell gördülni róla. Én! édes férjem, olly botor, meggondolatlan voltam, hogy egy zseberszénykét –

Hímzett papagálylyal, Martial grófnak ajándékozál? nemde? Régen tudom, veté csalfás mosolylyal utána Jávor; valamint tudtam lovárdai kalandotokat is. Felejtsük, kedves Katinkám, a történteket! irántami tiszta szerelmedben nem tudtam kétkedni soha, s csak arra kérlek: viszonozd irántam e szilárd hitet te is!

Lucza asszonyt elfogta a csodálkozás, meg nem birván fogni: miként juthattak olly aggodalmasan őrzött titkaik, olly gyorsan tudomására Jávornak? De az egészen megkönnyebbült szívü Katinka, csupa tiszteletté, szerelemmé olvadt nemes keblü férje iránt, s