Hát Miska öcsém mit mível?
A testvérem? kérdé a postamesterné; jön ő is; új lovát jártatja; már régen készült tenni tiszteletét; oh ő literátor nagyban! Egyre irja a verseket, hogy szinte pattognak, és a románokat. Ugy belé jött már, hogy sokszor mikor tentába mártja tollát, sem tudja még: mit fog irni? még is foly neki mint ] a víz!
Uh, hm! hm! mint a víz! csodálkozék Jávor.
Való, uram bátyám! már Molnár Borbálával is levelez versekben.
Kétségen kivül kiadandja műveit?
Szándékozik. Most arczképén dolgozik a metsző.
Okosan! az arczkép jó memento leend az utókor számára, melly könnyen megfeledkezhetnék a szerző volt létezéséről; pedig a halhatatlanságot nem a jelen kor adja. Szép Miska öcsémtől, hogy elősegéli a hazai szorgalmat, s munkát ad a papirgyáraknak, nyomdáknak és könyvkötőknek!
