ban, de a hordószerü szappanosnétól nem férhettünk hozzátok. S aztán, veté csalfa mosolylyal utána Holtayné, a grófi csinos gavallértól nem is igen merészeltünk volna –
Miért ne? szóla közbe közönyösen Jávor.
Lucza és Katinka lesüték szemeiket, s az utóbbi föld alá kivánt volna rejtőzni.
De miféle pimasz az a ti Avar Bálintotok, kedvesim? olly sottisokat, mondhatnám impertinentiákat szórogatni szemetekbe! mintha a jó Jávor bátyánk otthon nem létében is, neheztelni tudná a tisztességes mulatozást! Mi majd megpukkantunk mérgünkben, és assecurálhatlak édesim, hogy a fél lovárdai közönség neheztelte az affaire-t.
Hát olly nyilvánossággal folyt le az esemény? kérdé Jávor.
Publique! kedves bátyám uram! hiszen olly lángolással conversáltak a jó ifju urak, hogy a közönség siketei is meghallhaták!
Katinka majdnem összerogyott kínpados szégyenében; Lucza asszony pedig ollyformán érezé magát, mint egyik primadonnája
