kának, szerencsés vala csodálhatni az erszénykére találva hímezett papagályt; s nem vélhető mást, mint hogy a vő és férj tiszteltetendik meg India madarával, előre besugá Jávornak, az in petto álló örömet. Jávor várá is nyájas érzeménynyel, főkép születése napján, ebbeli meglepetését, mi azonban elmaradt, s helyébe szinte Ambrus ártatlan referádájából értesült, hogy Martial, ki őt alkalomkor a papagályból, egy peták borravalóval tisztelé meg, lőn a szerencsés donatarius. Jávor, ki nejének kristály-tisztaságu jellemét ismeré, távol volt kedélyében, mind az erszényke, mind a lovárda eseményei után is, a féltéstől; s alkalmasint sejté ezekben a napa kártyakeveréseit; de háza, háznépe, s különösen szeretett neje jó nevére, valamint büszke volt, ugy valóban féltékeny is kezdett lenni. – A meggondolatlanok! töprönkedék Ambrus távozta után magában, nagy léptekkel járva fel s alá szobájában; cseléddel szövetkezni titoktartásra, szövetkezni vő és férj ellenében, s olly titokkal, melly ugy
