tében, modorában és szokásában a katonai tempót, szintén a keresettségig; katonai commandóra szoktatta cselédjét, hadnagyait, tábori egyszerü cynismussal étkezett, kukoriczahéjjal tömött derekaljon aludt, et nequid pompae desit, verbunkos szitkokkal, miket hivatalos haragja léleklyukainak nevezett, adta meg szavainak a kellő energiát. Mindezek s effélék, bizonyos darabossággal, ollykor csaknem durvasággal vonák be Avar Máté külsejét és társalgását, melly az ismeretlenre nézve, elsőbb találkozásokban, ha nem visszataszitónak, bizonyosan éldelhetlennek tetszék. De kinek alkalma lehete őt közelebbről kiismernie, meggyőződék később, hogy Avar csak kérges, de nem férges; hogy a külkéreg alatt nemes sziv dobog a kebelben, melly szigoru ugyan a görbeösvényüek iránt, de minden helyesnek és jónak irányában méltányos, emberiség szent ügyeit tiszteletben tartó. Jávor, ki őt becsülte, szerette, diónak nevezte őt, mellynek egy keserü héját kell lehántanunk és
