nyü fátyollal arczán. Öltözete darabjait, ugy látszék, inkább a szükség, mint izlés vagy kény illesztette össze, halvány arczái, vagy kiállott betegségnek, vagy bánatnak nyomait viselék, de fekete nagy szemeiből élénk érdekes tűz lobogott ki. Kölcsönös idvezlés után, orvos urról tudakozódék, kitől, mint mondá, mellbajában, tanácsot kérni jöve Gyuláról, s Adut Jakab fogadójában szálla meg. A házi nők előtt feltünő vala az idegennek látszatos elfogultsága, reszkető hangja s őgyelgő szemei, mik azonban leültetés után, a csuszkáló gyermekekre, még a beszélgetés közt is, mintegy szegezve maradának. Rövid értesités után az orvos honn nem létéről, az idegen Katinkához fordulva: kétségen kivül tens asszonyom gyermeke a két kis angyal? kérdé fojtott hangon.
Csak a nagyobbik, felele gyönge pirulattal Katinka.
És a kisebbik?
Könyörületünk tárgya! szóla közbe Lucza.
A nő fölkele ültéből, megcsókolá a kis
