Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/17

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

temültség – mit tagadnunk alig lehet! – ne vessek-e inkább fátyolt az emberiség e rák fenéjére – mellyben annyi része lehet csak a nevelés elmulasztott vagy tévesztett correcturájának is! – mint közvetett szeretetlen szemrehányás gyanánt, némi irói kéjjel legelészszek rajta? Az ember, szeretem hinni, téved és tévesztetik, de nem typusos undok; miért bélyegeztem tehát őt? hiszen ha a müvész, legmagasztosabb ihletéseiben, istent, isten-embert, angyalt alakit, még is csak ember-alakot vesz fel; mi mutatja, hogy az ember mégis legnemesebb lény az ember gondolatában, képzetében. S feledjem-e, hogy a régi plasticai müvészet, melly mindenkor arra munkált, hogy nemes és magasztos érzelmeket ébreszszen, megvetette az undokokat?

Patenier Joachim hires tájfestészt, a 16. század elejéből legtöbben kárhoztatják, hogy majd minden, nem utolsó jelességü festményeinél, egy természetes ugyan, de kissé illedelmetlen posituráju műtétet végző parasztot csempészett be az utótájba. S ugy vélem,