nem a birókat: ugy ők is józanul azok felé hajlanak, kik az élet zajaiban és viharaiban, erős és hű gyámkart nyujthatnak feléjök. Katinka, anyjának minden magasztalása mellett, bizonyos eltolódást érze magában, a pelyhes állu grófi udvarlócska irányában.
Jávor, mint egykori tanitója Martiálnak, legjobban tudta mit tartson felőle? s az meglehetős devalvátióban állott előtte és csaknem egyedül abban határozódott, hogy szerencsés kedélyénél fogva, szive Martiálnak nem rossz, és jó óráiban meglepve, nem épen csukott a nemesb érzelmek elől is. Az orvos kész vala elismerni, hogy Martial atyjának köszönheti nagy részét világi szerencséjének, s e hálaérzetét átvitte fiára is; szintén a szivességig udvarias volt iránta, engedékeny gyöngéi iránt, hol kötelezettnek nem érzé magát, ellenterjesztéseket tenni ellenök. Martial ellenben meglehetősen unalmas egy patrónnak találá Jávort, és medvének, kinek orrára rabkarikát tevének föl a kegyeletek. Mindazáltal keble belsejében nem nyomhatá
