Első az, hogy önmagunk tartsunk valamit magunkról, miből csak a szerfölöttit rakjuk be a hátulsó boltba, a többit pedig árulgassuk, kirakó szekrényünkbe rakván ki belőle a csillogóbbat; mert emberek közt, vásáron vagyunk. Az, hogy tartunk magunkra valamit, egy kis pretium affectionist is ragasztván mint illik, hozzája, rugonyosságot és biztosságot ad társalgásunknak, s némi erőszakot tesz részünkre a közvéleményen.
Köz kedvkereső légy az embereknél; mert emberek emelik rudunkat, s alig akad ember, kinek egykor-máskor, egyben-másban, hasznát ne vehetnéd. Az udvariasság, apró pénz ugyan; de gyakran jó vásárt szerez, s nagy pénzt válthatsz be vele. Minden esetre neveli az javadra a közvéleményt, melly ahhoz-értőnek több mint Körmöcz aranybányája. Ezért a közvéleményt karddal se engedd! mert ez a legbiztosabb czégér!
Kegyelet apró gátjain, vagy közlelkek
