nek a tetejét, és több primadonnától hajfürtöket. Derangirozott vagyonságával, nem játszhatta ugyan Martial a nagy urat; de a miben lehete, nem hagyta messze a nagyuraságot: későn evett, későn feküdt, még későbben kelt fel, éjből nappalt csinált s megforditva – és adósságait nem fizette.
Martial összeraggatott életphilosophiájának ugyan, hiuság, vaskos önzés, s még vaskosabb epicureismus valának alkatrészei, de még is be czukorjegesitve némi törvény és emberiség iránti kegyeletanyaggal, mitől a nemértő nem veheté ki azonnal amaz alkatrészeket. Martial grófnak naplóját, későbbi fejlemények következtében, szerencsések lévén kezünkre keriteni, nem véljük fölöslegesnek, annak néhány elves tartalmi pontját megismertetni az olvasóval. Ma már szeretünk elvek emberei lenni, s ugy véljük, nem is épen kiszámitás nélkül; mert elvek mellett ha botlunk, csak elveink hibáztak, nem mi, s ki vagyunk mentve. S nem lehetnek-e többen, kik Martialt választandják mintaképül?
