Nem arra jártunk! felelt Ambrus.
Tudom rosz utatok volt czimbora?
Kivált visszajövet! az olvadás nehézségekkel látta el kocsinkat.
Jó, hogy föl nem fordultatok!
Közel voltunk hozzá Kisteleknél; egy mocsáros kátyúba zökkentünk, én a kocsisra zuhantam és majd kiütöttem üléséből; a tens asszony mufflija is kizökkent a kocsiból.
Ugy-e? mond mosolygva Pintes; tehát tens asszonyka is járt veletek?
Nem – hm – igen no – akadozott, észrevéve fecsegtét, Ambrus; az uton kéredzkedett fel.
Tudom, ismerem folytatá Balázs; vittem már én annak levelet tens orvos urtól.
Nehezen! mond Ambrus, ütközten kémlelve Balázst.
Szép, fiatal, szőke, kékszemü, helyre egy nőcske biz az!
Ambrus felkaczaga, örvendve a kész czáfolaton.
Látja! hogy nem vitt kigyelmed levelet.
