azért zúzta össze, mert nem barátja a világosodásnak.
E szerint nem ugyan illetetlenül boszus czimzetektől, de még is büntetéstől szárazon menekült ez uttal Ambrus.
Azonban sorsa még sem volt irigylendő. Pintes ugyan némi hűséggel ápolta a nyavalygót, mert az Ambrus oldala borogatására szánt pálinkát, nagyobbára saját torka kérgességének enyhitésére vala alkalma felhasználni; de mintegy apologizálva Ambrus ijedelmét, annyit hordott neki össze a kakasdi harangláb kukurikoló rézkakasáról és a falu alatti puszta malom kopogó lelkeiről, hogy Ambrus remegtében áldomásigéret mellett, marasztá meg hálótársul Balázst, miután ugymond, magában nem lát alunni az éji sötétségtől.
Az éj hosszában egyről másról dialogizáltak, és Pintes róka simulással közelitett Ambrus titkához.
Látott benneteket Egernél a mákfalvi jegyző, mondá.
