ben domesticusabb volt a háznál, s most a fagygyu-olvasztásnál meghivott segély vala, Ambrus lábraállitásával czipekedett; minek alkalmával, egy nem megvetendő fölfedezés delicti corpusára akada. Tudniillik Ambrus haczukájából, mellnél egy női legyezőnek vége kandikált ki, mellynek finom átvert elefántcsont foglalatja nyilván mutatá, hogy urnői kezek tulajdona lehet. Pintes siete azt Ambrus melléről a magáéra átchangirozni, s kivezeté a tántorgó szolgát maga fekhelyére. A háznép összeriada a puskaroppanásra, mellynek töltése szerencsére, csak egy pióczás üveget zúza széllyel, a sikoltozásra és kárfölötti zajütésekre; de időbe került, mig Ambrus szaggatott és nyögéses referádájából, az esemény valódi species factiját kiveheték. – A csontember, ugymond Ambrus, megelevenedett, s épen rá akart ugrani, a mint belépett a puskával! – Lucza asszony, ujabb ingerültségében Ambrus ellen, ujabb érzékeny satisfactiókon jártatá elméjét, s a szolga most alkalmasint a pipabőjttel sem fogta volna be-
