már pólyáján is érezni vélék az ocsmány pipaszagot.
Azonban a gyanu legepochálisabb gyúanyagját, Jávornak egy, nem sokára a keresztelés után, Ambrussal tett hosszabb utja nyujtá, mellynek irányát, czélját, szintén titok fátyla fedé. Az ürügy, melly a nők elébe adatott, egy régi barát látogatása volt, melly azonban kevesebb valószinüséggel birt, mintsem azoknak szemébe port hinthetett volna. A mint a férfiak megtértek, és tett utjokról alig emlitének mellesleg egy pár szót, Pintes bizaték meg azon fontos vállalattal, hogy Ambrust kémlelje ki.
Jó Ambrust, épen azon tájban, egy kis baleset aggasztá. Jávor alkonyatkor tért vissza utjából, s miként, szokása vala, egyenesen a nőkhöz szólott be. Az alatt Ambrus a podgyászt szállitá le a kocsiról s hordá Jávor szobájába. Az orvos egy jókora levelibékát tartott időjóslóul – mert a jólsvai jós akkoron még nem merült fel – egy létrás széles üvegben a szekrényen. A béka, hihető
