a női kormányzást, nehogy rontson, szokása ellen volt parancsszavakkal gyöngitgetni, – azt tartván, hogy rendetlen lágyság többet ront a cseléden, mint rendes, bár tulmenő szigor is – s megelégedett azt oldalaslag, vagy alkalmas ürügy alatt, enyhitgetni szigorában. Most is egyszerre megvillant agyában egy illy ürügy.
Nem kárhozatos-e az bennünk, szóla Avar barátjához, hogy isten házában és szent szertartásoknál, nagyobbára föl-fölvonogatjuk a rangtartás sarampóit, érezve hogy a mindenható előtt nincs rangkülönbség; de eltávozva a szent helyről, leeresztjük a sarampókat ismét, még pedig ollykor olly robajjal, mintha felvonó hidat csörtetnénk le. A hiuság, ugy látszik, együtt hömpölyg ereinkben vércseppjeinkkel, még pedig proteiformiter komám, miként némelly makacs betegség symptomái szoktak. Ugy hiszem, legtöbb álarczos bált a világban a hiuság ad, s ő maga rendesen csak a bál vég szünórájában, mikor már a mécsek kialusznak, teszi le álarczát. Szegény
