tartóztatá vissza. Jávor nyugasztalá a nőket: kellemetlen, ugymond, de nem kárhozatos ezen véletlen tévesztés; emberi gyarlóság, s nem egyéb! mit isteni kegyelem megbocsát!
A lelkész intésére előhozák a keresztségi tulajdonképeni kis candidatust, s buzgó szertartással adák rá az illető Tivadar nevet.
Szertartás után folyt a tanakodás: miként történheték a kisdedek fölcserélése? – Én, ugymond Katinka, magam helyeztem el őket az ágyra, balról Juliskát, jobbról a kis Tivadart, és jól emlékezem, hogy jobbról is vettem fel a keresztelendőt. Én meg nem foghatom! De Avar biztos ur, igen is megfoghatá a dolgot, s csak mosolyga magában. Az ő jó kedvének szives tárgya lévén Ambrus tevése, hatása, sőt már alakja is, nem kerülte volt ki figyelmét Ambrus a physiognomista, a féloldalt ügyelt rája. E szerint tisztán állt előtte, hogy Bakator Ambrus, jövén a lelkész, nem sokat ügyelt arra: jobbról teszi-e le a gyermeket vagy balról? megelégedék azzal, hogy észrevétlenül ismét az ágyra escamotirozhatá
