Oldal:András Fáy - Jávor orvos és szolgája, Bakator Ambrus 1855.pdf/114

A Wikiforrásból
A lap korrektúrázva van

asszony áldott egy teremtés! megjegyzé Balázs.

Az ám; de Lucza asszony –

Tán nem kap az uj vendégen, ugy-e Ambruskám?

Ambrus vállat vonitott: tudja kigyelmed, Lucza asszony minden minémüségeknek töviről hegyére szeretne járni.

Ugy-e? mosolyga csalfán az ezermester, s meglehetősen sejté a bibét.

Szép-e a gyermek? kérdé.

Szép bizony és kövérke, mint egy pirosra sütött malacz.

Kihez hasonlit Ambruskám? mondják tens Jávor urhoz.

Kihez? azt kérdezi kigyelmed kihez? – itt megakadt Ambrus; mert átallá megvallani Balázs előtt, kinél örömest szeretett volna fontoskodni ujságaival, hogy még tulajdonképen nem is látta arczát a kisdednek. – No gondolhatja kigyelmed, szóla vontatva, hogy leginkább hasonlit uramhoz, minthogy