Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/274

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


– A kicsi teli házakat csinál, – örvendezett az áldozatra kész vállalkozó, akinek már jó ideje nem kellett megválnia aranyórájától. Nézzen csak ki, milyen zsúfolt házunk van!…

Lolát érdekelte ez a nem mindennapi ujság s fölvonásközben kitekintett a függöny kukucskáló-lyukán.

Pillantása legelőbb is egy üres páholyra tévedt. Köröskörül nagy közönség ült. A zenekar már visszaszólította a folyosón sétálókat; némelyik rekeszben hatan is szorongtak.

– Csak egyetlen üres páholyt látok, – szólt az igazgatóhoz.

– Nem, ott is ülnek, – felelt a vidéki opera megteremtője, – eladtuk valamennyit.

Lolát, maga sem tudta miért, kiváncsivá tette ez az üresség. Tekintete harmadszor is visszatért oda s egyszerre észre vette, hogy a páholy mélyén egy magas férfialak emelkedik föl.

Egy magános férfi, aki elbúvik a közön-