Oldal:Ambrus Zoltán - Giroflé és Girofla.djvu/256

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A lap korrektúrázva van


Másnap, Sugár Mariska társaságában, kikisérte őket a vasuthoz. Feladta a podgyászukat, megváltotta mérsékelt áru, másodosztályu jegyeiket, beszámolt Lolának a visszajáró pénzzel s mikor beszálltak a kupéba, szerencsés utazást kivánt nekik.

A vonat megindult. Még egyszer köszönt; a lányok és Fröhlichné a zsebkendőikkel integettek Sugár Mariskának. Mira az ajkához emelte a kezét, és Sugár Mariska mosolyogva szólt:

– Ez aligha nekem szól.

És amint arra fordult, álmélkodva látta, hogy Vidovics sápadt és komoly, mint a halál.

– Ejnye, ejnye, ejnye, – szólt Sugár Mariska, – be komoly lett egyszerre! Így még nem láttam magát!

– Operette-figura vagyok, ugy-e? – kérdezte Vidovics.

Sugár Mariska félig tréfásan, félig komolyan vígasztalta:

– Hagyja el, Feri, megesett ez már okosabb emberekkel is!