310 ELEKTROMOS HATÁSOK.
porrá dörzsölt minium és kézikeveréket szítálunk reá, látni fogjuk, hogy a hengernek negatív, vagyis az elektromozó gépnek gyűjtője felé fordított tájéka vörössel, a másik tájéka pedig sárgával vonódik be. A két pornak szemecskéi egymáshoz és a fátyol szálaihoz súrlódván, ellenkező nevű elektromosságot nyernek: a minium pozitív lesz és a negatív tájék vonzza, a negatívvá vált kén pedig a másik tájékra húzódik.
Ha a henger a földdel közlekedik, egész felületét minium fogja fedni (314).
316. Eddigelé csak minőleges kísérleteket tettünk, de itt az ideje, hogy mérésekhez lássunk, melyek nélkül a megfigyelt tények többé-kevésbbé valószínű magyarázgatásába fogni annyi volna, mint magunkat a légvár-építés veszedelmének kitenni.
Vájjon mi mérhető meg a szóban forgó tüneményekben? Nyilvánvaló, hogy megmérhetők a különböző ható testek közötti távolságok, megmérhető az egymásra ható vonzásuk és taszításuk. Hogy azonban megvizsgáljuk, hogy mi módon változnak emez erők a távolságokkal, először is meg kell bizonyosodnunk, hogy intenzitásukra nincs-e valami más körülmény is hatással; már pedig az eddigiekből is tudjuk, hogy kétségtelenül hatással van reája az elektromozás intenzitása, vagy a mint mondani szokás, az elektromosság mennyisége, mely a szétszóródás miatt idővel mindinkább fogy.
Kérdés azonban, vájjon az elektromosság, az elektromos tüneményeknek előttünk ismeretlen oka, valóban olyas mennyiség-e, mely mérésnek vethető alá? Volt már példánk egy másik mennyiségre, melyet szabatos méréseknek vethetünk alá, a nélkül, hogy a természetét is ismertük volna: értjük a hőt (I, 339). Ebben az esetben kézzelfogható volt, hogy az égéskor fejlődő hőnek arányosnak kell lennie az illető tüzelőszer tömegével. Ámde itt feltehetjük-e, hogy az elektromosságnak például egy üvegpálczában gerjesztett mennyisége arányos a flanelen való végighúzások számával? Avagy nem lehetséges-e,
