| SÁROSFÜRDŐ | 25 |
| bitumenes test kéntartalommal | 0,40 |
| szerves test és kötött víz | 8,40 |
| 99,26 |
A forrássav és forrásüledéksavra (Quell- und Quellsatzsaure) tett kémletek tagadó eredményt adtak.
Egy kis része az emiitett mésznek azon szerves kocsonyaféle vegyben van, míg más kis része a bitumenes testtel valóságos mészszappant alkot, melyre sem a forró alkohol sem az aether nem hat, de igen is valamely sav. Ennélfogva a bitumenes anyagot a mész nemcsak felszívta, hanem azzal valódi vegyet képezett.
Az iszapot a forrásban folytonosan legalább 3 lábnyi mindig megújuló meleg vízoszlop fedvén, az semmi észlelhető változást nem szenved, de ha kivesszük, nem sokára bomlásnak indul. A pyrit vasoxyddá lesz s a viznek szabaddá lett hydrogenje a kénnel hydrothyont ád; a szabad szénsav a kénesföldfémek képződését gátolja.
A közfürdőben többé kevésbbé áll a viz; következőleg a szerves anyag részben elvonja a kénsavas vegyek oxygenjét, s ezáltal származik a hydrothionra emlékeztető levegő, melyet az ember ott állandóan érez.
Mennyileges elemzés.
I. SO3 – A vizből egy megmért mennyiséget sósavval savítottam, bevitettem mig a szénsav elszált, s chlorbariummal kiejtettem. A csapadékot kimostam izzásig melegítettem s megmértem.
Két kísérletben találtam:
| először 11520 grán viz adott 108 grán kénsavas barytot. Ebben a kénsav 3,703752 szemer, következőleg 1000 vízre esik kénsav | 0,321506; |
| másodszor 5760 grán viz adott 52 szemer kénsavas barytot, mely 1,783288 kénsavnak felel meg és így 1000 vízre esik kénsav | 0,309396 |
| 0,631102 | |
| SO3 közép | 0,315551 |
II. Cl. – A megmért vizet salétromsavval elegyítvén, s a szénsav elűzése végett melegítvén, salitromsavas ezüsttel lecsaptam, a kimosott s a kiszárítás után megolvasztott csapadékot megmértem.
