274 SZABÓ
mely csakhamar felolvad. Most egy 4 Bunsen-elemű oszlop sarkait vezetjük bele. s látni fogjuk, hogy a silicium a negatív, az oxygen a positiv sarknál lesz szabad. Ha a negatív electrod platín, a silicium avval vegyül egy igen könnyen olvadó ötvényt képezvén.
Siliciumgraphit. – Legjobb előállítási módja Wöhlertöl van. Az anyag alumínium és fluorsilícium-fluorkálium, melyből 20 — 40-szer annyi olvasztatik egy hesz-tégelyben az elsővel össze. A keveréknek vagy egy negyed óráig kell izzón folyó állapotban maradni. Lassan kihűlvén, a tégelyt széttörjük, s a szürkés salak alatt egy sötét vasszürke fémtömeget találunk, mi nem egyéb mint alumínium vegye siliciummal, melybe a krystályos silicium nagy mennyiségben van betapadva. Az alumíniumot eltávolitandók ezen anyagot darabokra törjük, s előbb törne hydrochlorsavval tárgyaljuk melegen mindaddig, míg csak hydrogen fejlődik; aztán platintégelybe tesszük s közép erősségű hydrofluorsavval hevítjük a végből hogy a kovasavtól szabadítsuk meg. A mi megmarad, vízzel mosandó, szárítandó, s ez maga a silicium graphít állapotban.
A tulajdonait mind Wöhler mind Deville egyaránt állapították meg, de udvariasságból Deville Wöhler szerint adja mondván, hogy tőle jővén nagyobb nyomatékkal birandnak.[1]
Tömöttsége 2,49, tehát csekélyebb mint a kovasavé, (a quarczé 2,6 - 2,8). Magában a fehérlő veres izzásig hevíthetni még oxygenben is s nem változik; ellenben szénsavas kálival csak a veres izzásig melegítve, vegybontja a szénsavat, s élénk világosság-fejlődés mellett kovasavvá változik. Káli vagy nátron törne oldatában lassanként oxydálódík hydrogen fejlődés kíséretében Száraz chlorban veresre izzítva siliciumchlorürt ad.
Deville szerint kapni egy igen sok siliciumot tartalmazó ötvényt ugy is, ha az alumínium tiszta üveg[2] és porrá tört quarcz keverékével a fehér izzásig hevíttetik. E műtét azonban a graphit alakú
silicium mellett octaéder-alakút is szolgáltat.
