Az „école normale” laboratóriuma Parisban,
Dr. Szabó József, első titkártól.
Valamint egy időben Svédhon mutathatta föl azon igénytelen vegytermet, melyből a mostani chemiára Berzelius működése által a legpazarabb fény áramlott , ugy szegezi jelenleg M. Henry Saint-Claire Deville[1] vezetése alatt az école normale laboratóriuma a két hemisphaera tudósainak szemeit magára. E két tudományos központ között azon különbség van: hogy míg Berzelius idejében számtalan volt a még feltalálandóknak sora, a mi korunkban a vegyészek némileg befejezettnek tekintik a szervtelen vegytant s csaknem kizárólag a szerves testek tanulmányozására van a mostani nemzedék szellemi ereje irányozva. Annál meglepőbb, hogy M. Henry Saint-Claire Deville a világ figyelmét magára bírta vonni olyan munkák által, melyek tárgyai már a vegytan történetében foglaltak helyet, s azon helyből őket kimozdítni senki meg sem is kísérlette.
E legszebb korában díszlő tudós, miként tudva van, Dumas lelkesült szószóllása kíséretében az alumíniumot mutatta be legelőbb a párisi tudományos akadémiának, s az fényes állásához méltólag e jeles munka folytatására tetemes öszveget voksolt. Figyelmeztetve lévén a dolog fontosságára később maga a most uralkodó császár III. Napóleon is, Devillenek rendelkezésére nyitott erszényt
- ↑ Nem fölcserélendő M. Charles Saint-Claire Deville-lel, egy másik párisi vegytudóssal, ki a geológiának vegytani részével foglalkozik, de kinek munkái a közönséget annyira nem érdeklik. – Sz.
| Term. t. t. III. évkönyve. | 17 |
