Nyolcadik (Óh, én bolond eszem...)

Nyolcadik szerző: Balassi Bálint

Kiben a maga ok nélkül való gyanúságában bánkódik


1 Óh, én bolond eszem, ki ezt cselekeszem hamis gyanúságommal,
     Kiért méltó volnék, hogy halált kóstolnék, ezt mívelvén nagy jómmal,
     Már mint leljem kedvét, ha éltig csak rám vét, keserves siralommal?

2 Átkozott gyanúság, kétséges bosszúság, gyógyíthatatlan méreg,
     Ahová te béférsz, onnan nehezen térsz, odaragadsz, mint kéreg,
     Bétöltöd mérgeddel, kit szerelem legel, a pokolbéli féreg!

3 Nemz téged álnokság, szó, hír és hazugság, tart esztelen bolondság;
     Segít értetlenség, nevel hertelenség, nem nyughatol, gonoszság;
     Temiattad elvész, ki hinni gyorsan kész, s kiben nincs jó okosság.

4 De azki okosan s elébb bizonyosan szónak végére mégyen,
     Vagy maga gondolja, vagy mástúl megtudja, minek mi oka légyen,
     Ezt bezzeg nem bántod, mert magad is látod, hogy erőd kicsint tégyen.

5 Szép Procrist te régen vesztvén szörnyűképpen halálra eresztetted,
     Szép Deianirával nem akaratjával Herculest elvesztetted,
     Most is hol szerelem, lesz ott szűgyötrelem, hol fészkedet verheted.

6 Távozzál el tőlem, mert elhidd felőlem, hogy csak héába furdalsz,
     Az igaz szerelem lakik együtt velem, csak kár, hogy így ostromlasz;
     Távozzál hát tőlem, véssz el már előlem gonoszság, mert megrontasz!
     

In eandem fere sententiam

 
1 Vétettem ellened, kételkedvén benned, lelkem, óh, szép Célia,
     Könyörgök, vétkemnek miatta kedvednek rajtam ne légyen híja,
     Medgyek, ha elvészek, ha hamuvá lészek kemény haragod mia?