Nyolc kisasszony
| Nyolc kisasszony szerző: Emőd Tamás |
Lámpák tüze ég tikkadt ragyogással
Az aranyozott ajtórács előtt,
Száz esőcsepp mint vérharmat befesti
Halk reszketéssel az üvegfedőt.
Benn nyolc kisasszony lassan öltöződik,
Nyolc víg kisasszonyt vár a vén szalon
Letakart gyertyák halottsárga fénye
Táncol a síkos pallón, asztalon.
Húshagyó kedd van. Messze énekelnek.
– Hé, nyolc kisasszony, vetetlen az ágy!
Atlasz, moireè, csipkeszoknya surran
Vendégváró, tág folyosókon át –
Álomszuszék arccal vetik a paplant,
Húznak rá hószín selyemlepedőt:
Gitta, egy szőke, szomorú leányzó
Fésülködik a nagy tükör előtt.
Ma nincs mulatság, hejehuja, vendég,
A sikátor sötét és elhagyott,
Nyolc víg kisasszony minden esztendőben
Békén alussza át a szent napot.
Húshagyó kedden elkerüli őket
A csókraéhes, pénzes úrinép:
Ellátogatnak a régi legendák,
S hallani olykor sírás halk neszét.
Éjfél után, hogy kisütött a hold,
Tűz hálózott be minden repedést –
Nyolc víg kisasszony, hallga, nyolc kisasszony
Látott csudás, mennybéli jelenést:
Az ablakon át Mária benézett,
Liliomot szórt halovány keze,
Nyolc pávaszem pillangó röpke szárnyán
Szállt kék egekbe tündérszekere...
Hajnalra jár. Messze még énekelnek
És hamvazóra kongat a harang.
Hé, nyolc kisasszony, nyolc fehér kisasszony,
Sírjon a sírás, kacagjon a lant!
Vendég dörömböl, fel a térdeplőről,
Félre feszület, zsoltár, gyöngyfüzér,
Szaporán táncra! Világos virradtig!
Éljen a bor, a mámor és a vér!