Negyedik (Csudálván egy ferdőt,...)

Negyedik szerző: Balassi Bálint

Kiben az Célia feredésének módját írja meg, annak felette
penig termetéről, maga viseléséről és szépségéről is szól


1 Csudálván egy ferdőt, ki felette nagy gőzt magában eresztene,
     Ferdős okát mondja: Ez – úgymond – nem csuda, mert Célia ül benne,
     Kinek mezítelen testére szerelem gerjedvén, füsti menne.

2 Mint az kevély páva verőfényen hogyha kiterjeszti sátorát,
     Mint égen szivárván sok színben horgadván jelent esőre órát,
     Célia oly frisen, újforma sok színben mégyen táncban szaporát.

3 Mint nap szép homállyal fejér felhő által verőfényét terjeszti,
     Oly gyenge világgal vékony fátyol által haja színét ereszti,
     Célia béfedvén, s mellyén tündökölvén drága gyémántkereszti.

4 Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak hogy enyészik világa,
     Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek, vész szépsége virága,
     Mihent közikben kél Célia, azkinél égnek nincs szebb csillaga.