A lap feldolgozottságának foka

Némely magyar költőkhöz

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Némely magyar költőkhöz
szerző: Somlyó Zoltán

Fájdalmas mélyből s felleges magasból
ím, hallgassátok megfagyott szavam!
Mindent kiszívott lelkem hőfokából
e mai kor, melynek zord arca van!
        S míg a barátok jobb kezet kínálnak,
        tudom, a balban ott van a gyilok...
        Fájdalmas mélyből s felleges magasból
        szavam felétek még dörögni fog!

A fényességben, vajj, ti mit kerestek?
hol az igazság lakozik szüzen!
Én meg se látom, ha egy nap elestek,
az öröklét tinéktek nem üzen!
        Nem ott a fény, hol meggyújtják a lámpát,
        a végtelen sugára a világ!
        És biztos útat keres, aki gyönge –
        de az erős fütyülve nekivág!

Kuckóban éltem mindig egymagamban
és elfordultam, hogyha jöttetek!
Ti, mint a rimák, smink alatt zokogtok,
én gőggel nézek el fölöttetek!
        Csak bömböljetek ünnepi menetben
        lefüggönyözött ablakom alatt!
        E szegény kornak bús, fekete lantja
        az én kigyulladt kezemben marad!...