Mostan színes tintákról álmodom

A Wikiforrásból
Mostan színes tintákról álmodom
szerző: Kosztolányi Dezső
A szegény kisgyermek panaszai (ciklus)(1910)

    Mostan színes tintákról álmodom.

    Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
    e tintával írnék egy kisleánynak,
    egy kisleánynak, akit szeretek.
    Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
    s egy kacskaringós, kedves madarat.
    És akarok még sok másszínű tintát,
    bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
    és kellene még sok száz és ezer,
    és kellene még aztán millió:
    tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
    szemérmetes, szerelmes, rikitó,
    és kellene szomorú-viola
    és téglabarna és kék is, de halvány,
    akár a színes kapuablak árnya
    augusztusi délkor a kapualján.
    És akarok még égő-pirosat,
    vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
    és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
    Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
    arany-imát írnék az én anyámnak,
    arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
    És el nem unnám, egyre-egyre írnék
    egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
    Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

    Kiszínezném vele az életem.