Maud
Madarak a várkertben
este de híttak:
Maud, Maud, Maud, Maud,
így híttak és ríttak.
Hol volt Maud? Erdőnkben
s ki más vele, mint én,
erdei liljomot
fűzvén és hintvén.
Madarak erdőnkben
daloltak a lomb közt:
Maud itt van, itt, itt,
itt a liliom közt!
Csókoltam; hagyta ő.
Gyermeteg arcu,
tizenhét éves sincs,
de magas, karcsu.
Óh de kiáltanék,
most vagyok büszke:
enyém a Maud szive,
mennybeli üdve!
Madarak a várkertben
ríttak is érte:
"Hol van Maud, Maud, Maud?
Valaki megkérte."
Kapunál paripa
nyerít, vihog folyton...
Nem téged választott:
Elmehetsz, lordom!