Még egy tusa!...
| Még egy tusa!... szerző: Komjáthy Jenő |
One struggle more, and I am free.
BYRON
Még egy tusa! És véget ér
A megtisztító fájdalom.
Még egy sohaj a múltakér,
S a tiszta lét magasba von.
Szakíthatok mindazzal én,
Mivel vegyültem hajdanán;
Új kéjek intenek felém
Öledben, végtelen hazám!
Új gyönyörök ragadnak el,
Új szerelem, új vágy hevít,
Új élvtől pezsdül a kehely,
Új eszme; új cél lelkesít.
Ez aljas, bárgyu tömeget
- Ó, mily öröm! - megvethetem;
Ismét a magamé leszek,
Új pályatér nyilik nekem.
Vér és szokás unt szálait,
Ezer bogát elszaggatom.
Él bennem és szilárd a hit,
Hogy úr leszek még magamon.
Nem fog nyügözni szolga-gond;
Köznap munkája nem gyötör;
Lerázhatom a gyáva port,
Mely most még hervaszt, öldököl.
Hol lelkem egy lélekre lel,
Ott lesz hazám, az rokonom;
Nem köt le föld, nem köt le hely,
Csak a szivekben lesz honom.
Embertelen népek között
Ha egy embert találok én,
Nem nézek tért, időt, közöt,
Kisírom szívemet szivén.
Lelkébe öntöm lelkemet,
Őt fogadom testvéremül,
Mindent, de mindent feledek,
Lényem lényében elmerül.
Majd harci kürtbe fúvok én,
Mely lelkes, nagy tusára hí
Azért, miért e föld szinén
Még érdemes lesz küzdeni.
A szellemkürtbe fuvalok,
Mely már régen szótlan hever:
Az összegyűlt hangáramok
Szakadjanak egyszerre fel!
A szellemkardot hordozom
Országokon, sok földön át,
És kitüzöm minden fokon
A küzdelem szent zászlaját.
- Már undorít e társaság,
Mely - ó, iszony! - körülkereng;
Érzékeny, nagy szivemre hág
Finom lakáj és durva cenk.
Ki kell, ki kell, hogy törjek én
E vak homályból mihamar!
Át kell, át kell, hogy rontsak én
E sírbolton, mely betakar!
Át kell, hogy törjem börtönöm
Vérrozsdás, írigy ajtaját!
E pulya néphez nincs közöm,
Megvetem e léhák raját.
Még csak magammal számolok,
S új gyönyörök várnak reám.
E néptől, mely körülforog,
Önmagamat sem láthatám.
A gondolat csatáiban,
Eszményekért hol eszme vív,
Ott érzem én csak jól magam,
Hol elme dönt és férfiszív.
De addig égess, ostorozz,
Megváltó kín, szent fájdalom!
A szenvedés megsokszoroz,
Kifejti lényem gazdagon.
Egy könny csupán, még egy sohaj
A visszahozhatatlanér:
S új harcok szent tüzébe hajt
A büszke hit, a tiszta cél.