Levelek a tengerről

Levelek a tengerről szerző: Gárdonyi Géza

                               I.
                    A kisfiamhoz.

Én édes kis másom, életfám bimbója,
szívemnek álmából megmaradt kis angyal,
kitől elragadott a sorsom hajója,
s kihez gondolatim szállanak sóhajjal,
piciny bölcsődben, ha mosolyogva ébredsz,
boldog arc nem hajlik föléd gyönge csókkal;
hiába tanultad kimondani: "apa!"
hisz csak nekem mondtál örömet e szóval.

Kire nevet most már angyalarcod, ajkad?
Ragyogó szemednek beszédét ki érti?
Kövér kis kacsóid ki csókolja össze,
ha pá-intéssel a távozót kíséri.
Hasztalan keresel magad körül lelkem,
mint az álmaidat, úgy elfeledsz engem.
S ha majd visszatérek, rám nézel hidegen,
s magadban kérdezed: - Ki ez az idegen?
(1889)

                               II.

                    A kisleányomhoz

Én szép aranyhajú porcellán-babám,
ott a messzeségben gondolsz-e reám?
Óh tudom, ha álmodsz, s ajkad fölnevet,
"Apám" - így rebegsz föl, látva engemet.
S én is álmaimban, hogyha nevetek,
látom azt a rózsás angyalképedet.
És mikor imetten könnyezik szemem,
akkor is téged látlak kedvesem.

                               III.

                    A találkozás

Az éj sötét és nesztelen.
Alusztok már ti csendesen,
s az álom elhoz lágy ölén,
itt vagytok, itten, érzem én.

Az árny, mely mellettem remeg,
szerelmes édes lelketek.
Egy szellő lebben olykoron:
ti csókoljátok homlokom.

                               IV.

                    Csöndes estén...
                             (1873)

Csöndes estén a szobába'
az asztalon ég a lámpa:
apám ottan pipázgatott,
az anyám meg varrogatott.
Tik-tak-tik-tak... szólt az óra.
Tízre járt a mutatója.
A tetején egy kis madár
Kakuk! Kakukl - így kiabál.
Fölébredtem a kis ágyban,
és hozzájuk kukucskáltam.
- Mit csinálsz, mondd, édesanyám?
- Aludj, aludj, kis violám,
Neked varrok egy ingecskét.

2.

Csöndes estén a szobába'
az asztalon ég a lámpa:
én pipázok, - (este szabad), -
édesanyám varr, varrogat.
Ókuláré van az orrán.
Tik-tak-tik-tak szól az órám:
Kibillen a vén fakakuk,
némán tátog s hamar befut.
A fiam rég ágyban van már,
de nem alszik a kis betyár
- Mit csinálsz, mondd, öreganyám?
- Aludj, aludj kis violám,
Neked varrok egy ingecskét.

                               V.

                    Pályaválasztás

- Mi leszel kis fiam?
- Huszár leszek apám.
Végy kardot és csákót meg egy lovat alám.
Vennék is fiam, mert nincs szebb a világon,
mint a magyar huszár: kardosan, lóháton.
De nehéz sor ám ez, s nem is egészséges,
kivált ha közel mégy a vad ellenséghez:
kard villan, kard csattan, mint az ég villáma!
Mit csinálsz, ha egy a fejedet levágja,
mit csinálsz majd akkor kis huszárbarátom?

- Hát akkor... én is az ő fejét levágom.

- Jobb lenne valami nyugalmasabb pálya:
teszem azt légy püspök, az Isten huszárja;
vagy könyvkereskedő, ez jó neked éppen;
vagy cukrász; az nyakig jár a süteményben;
vagy légy fűszerboltos: lesz mazsolád zsákkal,
egésznap számolhatsz cukros mandulával.
Vagy légy író, mint én. Ez se rossz pálya ám...
Hát mi leszel fiam?
- Huszár leszek apám.

(1891)