Lawrence úrhoz
Lawrence, derék apa derék fia,
Esős a rét, az út kinn csupa sár,
Jöjj néha hozzám, tüzem szítva már,
Elűtni bús óráink! Mert mi a
Zord évszak haszna? Könnyebb futnia
Időnknek így, míg újra erre jár
Zephyr, s fagyott rög közt új díszre vár
Rózsa s liljom, bár nem fon s sző soha.
Üdítsen könnyű és válogatott
Asztal, Attika íze, tiszta bor,
S utána jól hangolt lant s bús dalok,
Halhatatlan toszkáni énekek:
Ki mind e kéjt értőn becsüli meg,
S velük gyakorta él, az nem botor.