LXXV. szonett (William Shakespeare)

LXXV. szonett szerző: William Shakespeare, fordító: Orosz László Wladimir

Bacchánsnő

   Egybeérünk, mint Élet és Étel –
Te szikkadt földemre dús esőt hozol,
Megnyugvást adsz, mi tusával ér fel;
Fösvény lettem, ki nyíltan tékozol.
   Győzelmi mámorban kérkednék véled,
Míg félnék: a tolvaj perc elragad,
Száz önző vágyba belerejtenélek,
S legott kívánnám: mutasd meg magad.
   Van úgy, arcod ünnepi tünemény,
S megöl, ha szemed kerüli szemem,
Érzem, nem kell más kéj e földtekén,
Csak mi általad adatik nekem.
   Sóvárgok bár, de kín az élvezet,
És öklendezem, mit kapzsin elnyelek.