A lap feldolgozottságának foka

Lélektagadók

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lélektagadók
szerző: Gárdonyi Géza

A lélektagadó:
- Egy-egy nagy ember (Homérosz, Sekszpir, Gőte, Petőfi) egy-egy családnak sok évszázadon át lassan előre készülő gyümölcsremeke. Öröklési produktum. Egyetlen emberben száz meg száz ős elmei értékeinek összefoglalása és megérése.
Válasz:
- Vak lelkek! Megismeritek az évszázadokon át folyton folyt előrekészítését egy nagy ember megjelenésének, hát hogyan lehet el nem fogadnotok a tovább is folyton-folyható létezését? Ha oly remeket tud alkotni századokon át következetesen a természet, aminő egy Sekszpir elméje, egyszerre következetlenségbe esne ha elengedné rothadni három nap alatt, mint a szemétre került uborkát.



A lélek-tagadó.
- Hiszen az bizonyos, hogy a test, ha megszűnt is élni, nem vesz el, csak változik, de a magunk-tudata, az én?... Válasz:
- Hát ha a test annyira becses a mindenségnek, hogy egy molekulája se veszhet el, mért veszne el éppen az én, - az öröklés elmélete szerint a testnek időtlen idők során egyre finomodó lángja? Ha semmi se vesz el, csak formát vált, mért ne válthatna ez is formát? - vagyis másik testtel. Merthiszen az én nem földi matéria tehát őmaga nem formálódhatik, csak épp hogy ruhát vált.
Ha elképzelünk egy halhatatlan hajóskapitányt, megértjük, hogy a hajó elsülyedhet, de a kapitány mindig megmenekül s megint uj hajót kormányoz. A lélek a testnek ura és kormányzója.