Kozák bölcsődal (ford. SZ. E.)
Aludj, édes, te drága kincs –
Trilli-tralli-lá!
Rád halovány sugarat hint
A bús holdvilág.
Majd mesélek s vele egybe
Lesz majd játszi dal –
Aludj, édes, hunyd szemed be,
Haju-haju-haj !
Kövek közt a Terek habja
Zúgva hirdeti,
Hogy a csecsenc ránk akadva
Lándsáját feni.
De apád vén katona ám,
Megedzé a baj,
Aludj békén, édes babám,
Haju-haju-haj !
Megnősz s a világot akkor
Majd megismered,
Kengyelbe hágsz, kardot markol
Bátran majd kezed.
Nyerget hímzek szép selyemmel
A lovadra majd –
Édes fiam szenderedj el,
Haju-haju-haj !
Leszel vitéz és valóban
Kozák, hős legény,
Úgy várom majd az ajtóban
Hazatérted én;
Mennyi titkos könnyet ejtek
Éjjel arra, jaj!
Aludj, édes, kicsi gyermek,
Haju-haju-haj !
Hogy foglak majd várni ott kint,
Éve önmagam,
Imádkozva nappalonkint,
Éjjel nyugtalan...
Félek majd, hogy messze téged
Még elér a baj –
Aludj, míg a bút nem érted –
Haju-haju-haj !
Szép szentképet adok néked
Én az útra majd;
Imádkozz és azt a képet
Soha el ne hagyd;
S ha csatába mégy: anyádnak
Jusson egy sohaj –
Aludj, fiam, édes álmot –
Haju-haju-haj!