Kincseket hoztál

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kincseket hoztál
szerző: Somlyó Zoltán

Kincseket hoztál nékem, asszonyom
a drága aranytálak roskadoznak.
Elfáradhattál. Ülj le és pihenj.
Már este van. A fények oszladoznak.

A kályha mellett megleled helyed,
s egy korty italt a csillogó pohárba
s ha majd leszáll az éj, elalhatol,
itt nem zavar meg külvilági lárma.

Én majd kis lábad elé borulok
és megőrízlek, mint az éber dajka.
S halkan dalolgatva majd feltűzöm
a csillagokat éjsötét hajadba.

... E csillagokat adom én neked
a kincsekért, miket hoztál, cserébe.
Hogy örökös fény ragyogjon reád,
a férfihűség ritka éterébe!