Kibékülés

Kibékülés szerző: Horatius, fordító: Radnóti Miklós

                      Horatius:
       Míg én voltam a kedvesed,
s felfénylő nyakadat még nem ölelte más
       ifjú, míg veled éltem én,
nálam jobban a dús perzsa király sem élt.

                      Lydia:
       Míg más nem hevitett, csak én,
míg el nem ragadott tőlem a trák Chloé,
       rólam szólt a dalod s olyan
híres voltam akár hajdani ősanyánk.

                      Horatius:
       Lantot penget a szép Chloé,
fenséges szerető és dalosajku is;
       hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált boldogan érte én.

                      Lydia:
       Engem meg Calais szeret,
testem most vele ég egy szerelem tüzén,
       hogy megváltsam az életét,
vállalnám a halált kétszer is érte én.

                      Horatius:
       S mit szólnál, ha a régi láng
fellobbanna ma és szőke Chloé helyett
       hozzád kötne a vágy megint,
ajtóm ujra neked nyílna ki, Lydiám?

                      Lydia:
       Szép csillag Calais, ragyog,
náladnál meg a bősz Ádria sem vadabb,
       nád sem hajladozóbb, de nézd!
csak véled tudok én halni is, élni is!